Úrnapi szentmise és körmenet
El kell mélyülnünk abban a titokban, amit az Oltáriszentség számunkra jelent - mondta Úrnapján, szentbeszédében Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök.
Sokan nem fértek már be, és a Székesegyház bejárata előtt állva hallgatták Úrnapján, az este hét órától kezdődött ünnepi szentmisét Szatmárnémetiben. Az Oltáriszentség ünnepén Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök paptársaival együtt mutatta be a legszentebb áldozatot, a bevezetőben a titokra irányítva a hívek figyelmét: "Az igazi összetartozás a Krisztussal való közösségben történik meg, amikor az ő nevében jövünk össze, amikor a Megváltónk testvérként fogad bennünket és visz mindannyiunkat a Mennyei Atya felé. Ma úgy akarunk az Isten elé lépni mint az Atyának a gyermekei, a Fiúnak a testvérei, és a Szentlélek templomai. Az Oltáriszentségben velünk maradt Krisztus. Hitünknek e titkát ünnepeljük, és ez bátorít bennünket a minél nagyobb elmélyülésre, hisz nem azért titok, mert nem szabad beszélni róla, hanem azért, mert végtelen, kimeríthetetlen, Isten szeretetének a titka."
Szentbeszédében folytatta a titok gondolatát, buzdítva a híveket a megélésre: "Hitünk titkáról nem beszélni kell, hanem megélni azt, elmélyülni benne, engedni, hogy átjárjon bennünket, kifejtse bennünk azt a hatást, amit el szeretne érni. A keresztény embernek feladata hirdetni Istennek azt a csodálatos elgondolását aminek alapján mi a gyermekei lehetünk, és várni, hogy be is teljesedjék, amit hiszünk. Úrnapján lelki szemünkkel és belső hallásunkkal, a hit segítségével kell, hogy elmélyüljünk abban a titokban, amit az Oltáriszentség számunkra jelent. Liturgiánk középpontjában Jézus áll, a szentmisén nem az énekekre, a saját részvételünkre kell, hogy figyeljünk, hanem első sorban a velünk maradt Krisztusra. Minden liturgiának ő a lényege, ő az, aki megszenteli a templomainkat. Azért van a mi templomainknak varázsa, mert ő itt van. Ez nem múzeum, hanem szentségi élettér. Aki elcsendesedik, meghallja az ő szavát, aki ráfigyel, azt Jézus fölemeli. Nincs attól nagyobb öröm és nagyobb ajándék, mint az, hogy Jézus velünk, köztünk van. Amikor a Jézus végtelen szeretetébe vetett hit teljessé válik bennünk, akkor felfedezzük azt a várakozást, amellyel ő vár az Eukarisztia asztalánál. Ha ez megtörténik, akkor megváltozik az életünk, másképp éljük a mindennapjainkat, és másképp készülnénk a szentmisére, a szentáldozásra is."
Az áldozást követően a püspök az asszisztenciával az utcára vitte az Oltáriszentséget, megmutatva a kint maradottaknak, a városnak - erősségünket, békénket és reményünket a világnak. A körmenetet idén is a központi parkot megkerülve tartották, a hívek nagyszámban kísérték az Oltáriszentséget énekelve, imádkozva. A park négy pontján, a felállított szabadtéri oltároknál meg-megálltak, itt evangéliumi részek hangzottak el. A Székesegyház bejáratához visszatérve is együtt imádkoztak, és majd csak ezt követően tért vissza a Szentségi Krisztus a Székesegyházba, a főoltárra.
